Az emberben található férgek kis fehérfehérek
Mi lesz? A az emberben található férgek kis fehérfehérek a fekete gyöngyöt ütögeti korbáccsal mind a porba, csizmaorrával a babai patát kopogósan rúgja: Te ördög, te rút, te fekete száj, te üszökfekete szemkarika, rémes fekete szív, te koslatsz az édes Ilonom után?
Igaz, hogy a "rózsaszín lichen" -et nem kezelik.
Én, igenis én, mert szaloncukor illata van nyáron is, ajándék az is! Te gyehennai rút kísértet, megrontod Szedervárat, Szeder-vármegyét, te csöpp antikrisztus!
De jaj most neked, szent kereszt alakjában megcsaplak én! S megostorozza, bár jelképesen, mégis fáj a szegény Szederkirálynak, álmában is vicsorít. Kössünk-e Papifejedelmet a vers oszlopához?
Ne kössünk? Ne kössünk!
Most nagy tűnődés következik, Pírpír, nyári tűnődés fehér toronyból, a nagyharang szíve alól a tájra, panoráma, forró! A Szederkirály kinyitja fülét, szivét a magas huzatban. Mennyi út, nagy út, kicsi út, és megeszi az utakat a távol, s megeszi a zöldet a kék, de a kéken átlátszik egy nagy hegy, fehér koporsó, ott hó esik már, itt zabaratás.
A Bánom-tagban, Siralom-völgyben, de még a Pityer-dülőben is, amit csak pipiske, pacsirta trágyáz, gabonás szekerek az emberben található férgek kis fehérfehérek sárga kockák a nyárban, húzzák nyálzó, busa ökrök s körmük halkan hozza a sárga porliliomot.
Libák virítnak a tarlón, s a méhek aranykannákkal a harang alatt is átszállnak. Íme, lassú juhászok a nagy Balatonba, nagyfröccsöt isznak, tüzes császárkörtét, nem vadalmát.
Rózsaszín lichen
Sétál egy napernyő, pár alatta: négy láb, fehér cipős kettő, a másik kettőn lózsevró, fekete, de sarkantyúval, nékik a Tüdővész kalapot emel s tovább simítja a dohánylevelet, a tavalyi sárgát a térdekalácsán.
Zöld kötényes bognár a nyártól rokkant kerekeket javítja, kovácsműhelyből tüzes vaspillék röpködnek a porba, hogy fölkapkodják a mohó kacsák s kiejtsék begyükön égett likon át. Amott a kaskötő Jakab apostol barnaarany glóriákból mézet perget s pipál, míg a szomszédban kútba ugrik a fölcsinált lány és onnan sikít föl: öngyilkos lettem — de kutyabaja sincsen.
Ó, édes Isten, te óvod a babát, a hasbelit is, mint a részegembert!
Látom a résen keresztül a koporsót, nem merem hosszan nézni, mert mintha az is nyitva lenne. És akkor ott az életében is puha és nagydarab, mostmár viszont az oszlásnak induló sejtek miatt óriás és letaglózott test, amibe annyiszor beleszaladt késsel, mert kapkodott, amin mindig túlburjánzott a hús, ha újranőtt.
De a százesztendős Reza mama csontját nem forrasztod össze, lám porban az emberben található férgek kis fehérfehérek négykézláb az udvaron, igen savanyú almával, sok csecsemővel: badarkáim, habarjuk a port, csak vernétek széjjel kis biribalták a fejemet, a vént!
Eléred a kondért, nem a Balatont, miért váltál ki a nyájból, bolond az emberben található férgek kis fehérfehérek susogja a Szederkirály, aki másra figyel már a harang alól, s mit hall? Agyő, te sző-ke gárda hadnagyom, a-agyő — ez szép, a pelyvahordó lányok rázendítettek torokig a porban, de köhögés a vége, milyen szomorú! Most a kazlon, a szőke Ararát hegyen a mégszebb dal harsog bikásan, imígy: Armeni-ának legszebb ro-zsája, Ez se tart soká, csak a gépzümmögés, csak a por, csak szaladnak dupla zsákkal a zsákolók s csetteg a lábukujja mint a gébicsmadár, az emberben található férgek kis fehérfehérek a harang alatt is hallja a Szederkirály s mintha lázba borulna, mintha nagy füstös tűzvészt látna: a nagyharangot megkondítja.
